Az időzítés
Húsvét. Mostanában a locsolkodás helyett mindenki inkább menne valamerre – kirándulni, családod látogatni, vagy csak szimplán kimozdulni valamerre, hisz ki kell használni azt a pár értékes szabadnapot.
Mi a kirándulást választottuk húsvét vasárnapján, amit nagyban elősegített az a tény, hogy a kedvenc időjárás előrejelző oldalunk, az AccuWeather (bocsi Időkép), igen tökéletes, túrázásra szinte kiváló időt jósolt nekünk a helyre, ahova menni szerettünk volna. 12 fokos hőérzet, 18% eső, sokszor előforduló napsütés. Március végefelé. Kell ennél több?
Helyszínválasztás
A helyszín pedig, mi más mint a Bükk, annak is a dél-nyugati kapujának is nevezett Felsőtárkány, és az ő fantasztikus sziklaalakzatai. Pontosabban a kitűzött úticél a Barát-réti tanösvény volt. A Bükki Nemzeti Park oldalán 6,5 km, 3 óra és megannyi érdekes látnivaló szerepelt az adatok között, brutális kaptatók és seggen csúszós, négykézlábas lejtők nélkül. Remek, pont erre volt most szükségünk.
A kis csapatunk nagy nehezen 9 órakor abszolválta a fél 8ra kikiáltott indulást, de legyünk igazságosak, pont beleestünk az évente kétszer bekövetkező időhurokba, az óraátállításba. Nade sebaj, időnk mint a tenger, hisz Debrecenből csak 2-2,5 óra az út a célzónáig (nem, nem autópályán).
A két autós konvojjal megérkezést követően gyors szedelődzködés, “azta**** de hideg van…”, “túl kicsi a táska amit hoztam…” jelmondatok következtek, de aztán nagynehezen elindultunk.
Barát-réti tanösvény
A tanösvényeknek megvan az a jó tulajdonságuk, hogy nagyon jól kivannak táblázva, festve jelzésekkel, főleg egy olyan frekventált helyen mint Felsőtárkány. Ugyanakkor mégis valahogy az indítótábla megkeresése okozza legtöbbször a legtöbb fejfájást. Nem volt ez másképp most sem, az irány persze megvolt, és itt tegyük is hozzá gyorsan, hogy ez tipikusan egy olyan tanösvény, amin még egy – hogy Cobrancót idézzem – idomított majom sem téved el. Persze mondanom sem kell, nekünk azért egyszer sikerült.
Az út a tárkányi két tó sarkától kezdődik, és egyenesen bemegy a sziklakapuk közé, ahogyan teszi azt a Bükköt átszelő, Eger-Miskolc főút is, szorosan követve a Tárkány-patakot. Így márciusban a még csak éledező növényzet mellett kicsit zavaró a főűt zaja és látványa, de ettől függetlenül nagyon hangulatos ez az első szakasz is.
Egyébként a két tó fantasztikus látványt nyújt még ilyen időtájt is. Gyönyörűen rendbevan rakva szinte minden eleme a kis parknak, gyorsan le is vontuk a konklúziót, hogy mennyire szebb egy ilyen “sima” park szépen rendberakva, mint az odahaza Debrecenben sok-sok pénzből újragondolt és felújított Békás-tó.
A nagyobbik Felsőtárkányi tó, becsületes nevén a Szikla-forrás tó
Az út itt 1-2 kilométeren át a patak mellett vezet, de időközben a völgy kiszélesedik, és egy nagy réten találjuk magunkat, innen jött a Tanösvény neve: ez a Barát-rét. Én eltudnék itt képzelni egy egész napos kifekvést és semmit tevést, a gyönyörű táj erre kiválóan alkalmas. Mi viszont pár perc után meneteltünk tovább, hisz pontos célunk volt, méghozzá egy príma kajálóhely keresése. Ezt hamar meg is találtuk egy vízügyi létesítmény terasza formájában. A túratársak gyorsan ki is pakolták az összes kaját és ezzel együtt arra is fény derült, miért voltak olyan nehezek a táskák.
A bőséges ebéd (két fogásos, bizony, volt desszert is) után indultunk tovább, bár én inkább még maradtam volna kicsit hagyni emészteni, mivel tudtam hogy az egyetlen kemény kaptató csak ezután vár ránk. Pár méter után egy újabb remek kis völgy csatlakozott be a Barát-rétbe, az Oldal-völgy. Ez utóbbi is megér majd egy túrát.
Tovább haladva egyre közeledünk az Eger-Miskolc főúthoz, amin óvatosan átkelve egy elég nagy dzsungelben találtuk magunkat. Ezen a ponton található a Barátvölgyi rom nevezetű buszmegálló, ha ez megvan, már csak meg kell keresni a keresztbe kék sávot, vagy a piros keresztet.
Bujdosó-bérc és a csodás sziklaalakzatai
Átkelve a Tárkányi patakon kezdődik az előbb említett kaptató, ami bár tényleg meredek, gyorsan el is feledtet velünk a jobb oldalt elénk terülő látvány. A Bujdosó-bérc alatt folyó patak (ennek nevére nem sikerült még rájönnöm, a Tárkányi patak egy befolyója) hihetetlenül szép sziklaalakzatokat hozott létre, ezeket láthatjuk egyre közelebbről, ahogyan egyre inkább felérünk a nyakba. Kitűnő fotózkodási pontok vannak, szinte kötelező mindenkinek megörökítenie, tényleg nem mindennapi látvány.
Ott jártunkkor a patak csak nagyon gyengén csordogált, hogyha nagyobb a vízhozam, még szebb lehet.
Tovább haladva észak-nyugati irányba kinyílik a völgy, és amint felérünk a nyakba, bal oldalt egy egész nagy írtással lehet találkozni. Innen majdnem látható a Bujdosó-kő (452m), ami gyakorlatilag a központi magaslata a kis körtúrának. A Bujdosó-kő elnevezés egyébként kicsit zavaros, mivel egyes térképek szerint maga a fentebb említett alakzat az, más térképek szerint magát a hegyet hívják így (illetve követ…).
Tovább haladva a piros kereszt jelzésen egy útelágazódáshoz érünk, innen lehet még nagyobb kitérőket tenni minden irányba. Jobbra fordulva a zöld sáv jelzésen megcélozhatjuk a nagyobb kilátópontokat, ez szinte végigvezet a gerincen. Egyenesen, a piros keresztet követve lejuthatunk a Vöröskő-patak völgyébe, illetve a Varróházhoz. Mi ez utóbbin tettünk pár száz méter kitérőt, mivel kicsit lentebb gyönyörű kilátás van, egymás után sorakoznak a híres kilátópontok: Három-kő, Tar-kő, Vörös-kő, Pes-kő, Őr-kő.
Balra fordulva, a zöld sáv jelzésen megkezdtük túránk “levezető” szakaszát. Nagyon hangulatos kanyargós erdészeti úton vezetett az út. A szinte mélabúsan álló, éppencsak rügyező bükkösök szinte egytől-egyig bevoltak mohásodva alul, egyik túratársam meg is jegyezte: “Olyan mintha zoknit húztak volna a fák”. És valóban, a majdnem szürke tájban virítottak szinte a zöld “zoknik”.
Hasonló útvonalon tovább haladva kb. 1 km-t, lekell térni kissé jobbra. A “kitaposott” erdészeti út egyenesen visz tovább, ígyhát mi is szépen sétáltunk tovább, csak pár perc múlva jöttünk rá, hogy nincsenek jelzések. Tehát figyelni kell.
Innen már csak 1-2 km a kiindulási ponting. Felsőtárkány első házai előtt vadregényes kis patakmeder szerűségben ér véget a turistaösvény.
Végszó
A Barát-réti Tanösvényt gyakorlatilag bárkinek ajánlani tudom. A túrázással, természetjárással csak ismerkedő emberek is bevállalhatják, hiszen csak egy egészen rövid szakasz az, ami valóban megerőltető. Az útvonal nagyon könnyen követhető, kicsi odafigyeléssel az említett “eltévedés” is kiküszöbölhető.